Az anyaság mítosza

Szülőnek lenni manapság művészet, ezt bátran kijelenthetjük. Rohamosan változó világunkban - melyben egyre izoláltabbak lettünk - anyai szerepünkben is sokunk magára marad. Sajnos nem élvezhetjük ősanyáink/nagymamáink támogató jelenlétét, anyai feladataink hasznos, praktikus, ösztönös, tapasztalati tudáson alapuló, segítő, támogató ellátásához a generációról-generációra átadott információk mintha lassan elmúlnának...

Rohanó, stressz faktorokkal terhelt mindennapjainkban joggal érezhetjük magunkat egy folyamatos problémamegoldásra szerződött sok esetben túlhajszolt, túlterhelt, túlvállalt és túlkompenzált anyának. A túltolt anyaságban akadnak akik mint valami profi terméket próbálják magukat eladni az anyai létezésük piaci platformján: "ismerik a határaikat", nevelési módszereik tuti biztosak és beváltak, legjobbak összeszedettségben, odafigyelésben, jutalmazás kontra büntetés módszereik megtörhetetlenek. És még a főzőtudományaikról nem is beszéltek:)És vannak sokan, akiknek szinte már elviselhetetlenül nyomasztó tud lenni az érzés, hogy nem elegek, bármennyire is próbálják, nevelési módszereik sorra nem működnek, anyai döntéseiket (pl. szülés-császármetszés, szoptatás-tápszerezés, bölcsőde-otthonlét stb) folyamatos önmarcangolás, a kudarcot vallottam érzés kíséri.

"Még haladsz az árral, még teszed a dolgod, de mélyen belül már fáradsz, gyötrődsz."(A tökéletlenség ajándéka/ Brené Brown című könyvéből) 

A helyzet megkívánja, hogy mankókat, kapaszkodókat keressünk, melyek segítenek eligazodni anyai szerepünk labirintusában. Ha túl vagy már te is sok mítoszi magaslatokban elmesélt "hogyan kell ezt jól csinálni" nagy monológon, a brit tudósok megállapításain, a használhatatlannak, alkalmazhatatlannak tűnő suttogó könyveken, kérhetnél segítséget szakembertől aki veled együtt megtervezi a neked legmegfelelőbb útvonalat. 

Addig is add meg magadnak a feloldozást! Nem vagy sem kevés sem alkalmatlan, csak tökélyre kell fejlesztened a tökéletlenségedet.  

Rása Mariann